Mézes-mákos

Sziasztok!

Immár negyedik levelemet küldöm az éterbe, remélem egyszer célba talál! :)

A mai témán, ami foglalkoztat, megint egy esemény sorozat köré csoportosul,de most recept is lesz benne. A mai nappal veszi kezdetét az újpesti napok nevű 4 napos rendezvény sorozat. Az ígéretek szerint ma este rögtön egy színházi előadással nyitnak, de lesznek zenekari fellépők és egyéni előadók is.

Az én figyelmemet a lecsófesztivál keltette fel. Mivel sajnos elég kényes gyomorral áldott meg a genetika, így nem sűrűn eszek lecsós és paprikával készített ételeket sem- itt persze nem az őrölt piros paprikára célzok-, valamint hagymás ételeket, viszont az ízét imádom. Kikísérleteztem, hogy hogyan lehet úgy paprikával főzni,hogy ne bánkódjak miatta napokig a pocakomat markolászva. A vörös hagyma helyett szívesebben használok új hagymát,vagy pórét,ami vajon párolva omlósan puha lesz és kellemes ízt ad az ételnek,viszont elmarad a gyomorégés.

Paprikára visszatérve ötleteim egyike, hogy a kifejezetten vékony húsú fehér paprikát keresem a piacon,vagy éppen kedvenc zöldségesemnél, a kápia sokkal  finomabb és enyhébb,mint a jóféle TV, azaz tölteni való paprika. A másik kedvenc ötletemhez egy recept átalakításával jutottam, és új fantázia névvel ruháztam fel.

Hamis lecsós csirke szeletek csőben sütve

-2 kápia paprika

-2 paradicsom

-40 deka csirkemell

- 15 deka sajt (edámi, gouda)

-1 kisebb gerezd fokhagyma

-só és fekete bors

- bazsalikom

A paprikát félbe vágom, kimagozom és a vágás mentén lefelé fordítva tepsiben magas hőfokon addig sütöm, amíg fel nem hólyagosodik a héja. Miközben sül a paprika, a parit leforrázom, a bazsalikom leveleket szépen összeaprítom és összekeverem a sajttal.

A csirkemellet vastagabb csíkokra vágom, sózom, borsozom, egy kicsit oliván serpenyőbe elősütöm, majd átpakolom egy vajjal, vagy oliva olajjal kikent hőálló jénai tálba vagy jó minőségű cserép tálba.

A parit meghámozom és a sajtos keverékhez adom az apróra zúzott fokhagymával együtt, ebbe is keverek egy kis sót és borsot. Mire idáig eljutok a paprika héja már fekete hólyagos, kiemelem a sütőből a tepsit egy deszkára, majd egy benedvesített kéztörlő papírt borítok rá. Pár percig hagyom,hogy együtt hűljenek, közben a sütő hőfokát beállítom közepesre, kb. 180 fokra, majd egy mozdulattal lehúzom a félbevágott sült paprika héját, felkockázom és a fűszeres paradicsomos sajthoz adom és jól összekeverem.

A tálba helyezett csirkemellet befedem vele és a sütőbe helyezem, addig sütöm, amíg a paradicsom, paprika és sajt szépen összeolvad és a sütő ajtaját kitárva bazsalikomos illat tölti be a konyhát.  A hús lágyan omlós és ízes lesz paprika és a pari jó voltából.

Párolt rizzsel tálalom, ez az egy kedvenc nyári ételünk, idén panel erkélyemen szép lassan beérik az első kápia paprikám, de már a  következő adaghoz a saját szüretelésű,termésű  lucullus paradicsomot is félretettem hozzá. A bazsalikom pedig már évek óta saját termesztés! :)

Mindenkinek melegen ajánlom e két csodás nyári zöldség termesztését akár egy kis balkon ládában is,mert egy kis napfény és sok öntözés hatására, büszke tulajdonosai lehetünk saját termelésű zöldségeinknek, utána pedig nincs megállás,irány a nagybani! :)

Remélem egyszer majd megérem, hogy a másik két hozzávalót is magunk állítjuk elő, de addig még sok víz fog lefolyni a Dunán, hiszen lakótelepen sem tyúkocskát,sem tehenet nem tarthatok/tartanék.

De egyszer majd eljön az ideje, amikor családostul  itt hagyom ezt a füstös, büdös Budapestet és vidékre megyek gazdálkodni.

Ezeknél az álomképeknél szoktam visszatérni a valóságba, kihúzom a kezem a képzeletbeli éjjeliből  és elindulok megnézni, hogy mi újság a cirka 2 négyzet méteres  édenemben, a kis kertemben az erkélyen! :)

Minden lelkes főzni vágyónak és természet szeretőnek kívánok előre is jó hétvégét és indián nyarat a hétvégétől kezdődő újabb hónapra!

Nessa

Kedves Olvasóim!

A remény hal meg utoljára szokták mondani, ma is mint szoktam rákerestem a blog-omra és sajnos megint azt tapasztaltam, hogy senki nem szólt hozzá,senki sem kérdezett,akkor felvetek egy másik, szívem-lelkemnek kedves témát.

A hétvégén ért véget a Balatonfüredi Borhetek, amelynek már jó pár éve lelkes látogatója vagyok.Itt ugyanis az ember nemcsak a helybeli borászok finom nedűit ízlelheti meg, hanem képet kaphat egy életérzésről,amibe jó belecsöppenni, élmény ide visszajárni. A sokszínű faházikók között mindenki megtalálja magának valót, mind borban,mind hozzáillő csemegében,amelyek között szép számmal akad sós,mint például : az elmaradhatatlan zsíros kenyér lila hagymával,paprikával,vagy éppen paradicsomkarikával. A finom magas,réteges, markáns ízű tepertős pogácsa, sajtos pogácsa. De említést érdemelnek a sajt válogatások,vagy éppen a házi készítésű sokszínű malomkerék méretű sajtokból szelt kóstolók.Mint minden ilyen vásárban itt is lehet találni laci pecsenyést.

De az édességek is szép számmal képviseltetik magukat, cukrászdai sütemények, bajor fahéjas magvak,vatta cukor és a csodálatos marcipán édességek,amelyekhez egy kitűnő desszert bor választás igazán megkoronázza az élményeket. Ha csak tehetjük férjemmel,vagy barátokkal közösen lemegyünk és részt veszünk ezen jeles ünnepen,ahol sok régen látott és új ismerősben botlik az ember, a kockás abroszos pados asztaloknál jó kedvű társalgás zajlik és persze nem feledhetjük el a Balatont és a Tagore sétányt,mint díszítő hátteret. Minden évben örömmel gondolok vissza arra az élményre, amikor a kezemben egy pohár borral, párommal és a barátokkal ülünk a Tagore sétányon, nézzük a naplementét és az élet nagy kérdésein filozofálunk,amelyek általában emlékek felidézésében és új értesülések megosztásába fullad,miközben nagyokat nevetünk magunkon,egymáson és a világon.Figyeljük a körülöttünk lévőket,hallgatjuk társalgásukat. Ilyenkor minden egyszerűbbnek és szebbnek tűnik, a Nap a távolban a horizonton piroslik, megfestve a Balatont és tihanyi apátság tornyait.Közben lágy kakófonikus zene szól a háttérben,hiszen majd minden boros standhoz más muzsika dukál. A Balatonon lágyan ringanak a vitorlások, hattyúk és kacsák ringatóznak a vízén, és én úgy érzem haza értem , otthon vagyok, itt nem bánt a nyüzsgés, a tömeg, hiszen ezek az emberek azért jöttek ide, hogy élvezzék az életet és a gasztronómia szerves részét képező nedűt,mely oly sokféle lehet, a bort.Mire egy-egy eszme futattás végére érünk már besötétedik és a csillagok mellett a túlpart fényei is sziporkázóan ragyognak az ezüst híddal keretezett víztükrön. Minden békés,derűs  élettel teli és vidám. Manapság már többféle pálinka is képviselteti magát ezen jeles napokon,ezeknek megítélésébe nem fognék bele, mert nőként inkább a lágyabb borokat kedvelem,egy jó Cserszegi fűszerest, Muskotályt, Ottonel Muskotályt, Irsait ,valamint az elmaradhatatlan Cuvé-ket a fehér borok közül, a Merlot, vagy Medina, Kadarka, Kékfrankos Zweigelt a vörös borok közül a kedvenceim. De én csak egy gyenge nő vagyok, akinek nincs borkultúrája, hiszen nem mindig a száraz borok felé hajlok. De egyre esküszöm és ez a vulkanikus talajon nevelt tőkékből származó borok összessége, ízükben,zamatukban és textúrájukban számomra verhetetlenek.Nemcsak a kóstolni szoktam őket, hanem szívesen készítek velük étkeket is. Remélem a borászok most nem ingatják rosszallóan a fejüket, hiszen egy pompás étek megkoronázása lehet egy kellemes bor,amely megfelelő boquet-t adhat az ételnek,habár ezt inkább csak borokra mondják,de én szabadon ideköltöttem az ételekhez is.

Nem fogok borászati érvelésekbe kezdeni és borokat méltatni,vagy leszólni, fentebb csak az általam kedvelt fajtákat írtam le, az én célom annak az önfeledt és nyugodt, mégis nyüzsgő és boldog forgatagnak a bemutatása, amely ilyenkor Füredre jellemző. A mostani bor forgatagán is részt vettem Gáborral és tacsinkkal. Egy újabb élmény csokorral gazdagodtam, öröm volt ismét a részesévé válni. Jövőre újra megmerítkezünk a hangulatában és kényeztetjük ízérzékünket boraival,étkeivel látásunkat a csodás környezettel, ötletes elrendezésekkel. Jó érzés látni és tudni,hogy súlyos több ezres beugró nélkül is lehet borbemutatót tartani, valamint az ember saját döntése,hogy mennyit költ élelemre. Amikor egy újabb stresszes napba csöppenek: szorító határidők, főnök haragvó tekintete, nem indul az autó, örülten ralizó hülyék a város útjain, egy kicsit visszatérek Füredre képzeletben, megpróbálom megfogni az akkori hangulatot,elkapni egy emlékfoszlányban elhangzott poént,nevetést,akkor érzett ízeket, illatokat és fényeket és máris jobb kedvem kerekedik. Tisztában vagyok vele,hogy mai rohanó világunk sok problémánk akad, sok gondunk van, itt a válság is a nyakunkon negyedik éve. De néha jó kikapcsolni és visszagondolni egy jó pillanatra, nekem ez Balatonfüred a maga csendes és mégis sokszor nyüzsgő, önálló lényként élő és lélegző módján. Az öröm és jókedv illékony útitársa életünknek,ezért ezen jeles pillanatokat meg kell ragadni, el kell raktározni, hogy legyen miből erőt meríteni rosszabb percekben is.

Ezen recept-mentes írásommal szeretnék mindenkit arra biztatni,hogy tegye meg minél többször a jó emlékek elraktározását és felidézését, hogy minden napot szépnek élhessen meg. 

Kívánok mindenkinek további szép napot ,finom ételeket, jó borokat és derűs pillanatokat az életben! :)

Nessa