Kedves Olvasóim!
A remény hal meg utoljára szokták mondani, ma is mint szoktam rákerestem a blog-omra és sajnos megint azt tapasztaltam, hogy senki nem szólt hozzá,senki sem kérdezett,akkor felvetek egy másik, szívem-lelkemnek kedves témát.
A hétvégén ért véget a Balatonfüredi Borhetek, amelynek már jó pár éve lelkes látogatója vagyok.Itt ugyanis az ember nemcsak a helybeli borászok finom nedűit ízlelheti meg, hanem képet kaphat egy életérzésről,amibe jó belecsöppenni, élmény ide visszajárni. A sokszínű faházikók között mindenki megtalálja magának valót, mind borban,mind hozzáillő csemegében,amelyek között szép számmal akad sós,mint például : az elmaradhatatlan zsíros kenyér lila hagymával,paprikával,vagy éppen paradicsomkarikával. A finom magas,réteges, markáns ízű tepertős pogácsa, sajtos pogácsa. De említést érdemelnek a sajt válogatások,vagy éppen a házi készítésű sokszínű malomkerék méretű sajtokból szelt kóstolók.Mint minden ilyen vásárban itt is lehet találni laci pecsenyést.
De az édességek is szép számmal képviseltetik magukat, cukrászdai sütemények, bajor fahéjas magvak,vatta cukor és a csodálatos marcipán édességek,amelyekhez egy kitűnő desszert bor választás igazán megkoronázza az élményeket. Ha csak tehetjük férjemmel,vagy barátokkal közösen lemegyünk és részt veszünk ezen jeles ünnepen,ahol sok régen látott és új ismerősben botlik az ember, a kockás abroszos pados asztaloknál jó kedvű társalgás zajlik és persze nem feledhetjük el a Balatont és a Tagore sétányt,mint díszítő hátteret. Minden évben örömmel gondolok vissza arra az élményre, amikor a kezemben egy pohár borral, párommal és a barátokkal ülünk a Tagore sétányon, nézzük a naplementét és az élet nagy kérdésein filozofálunk,amelyek általában emlékek felidézésében és új értesülések megosztásába fullad,miközben nagyokat nevetünk magunkon,egymáson és a világon.Figyeljük a körülöttünk lévőket,hallgatjuk társalgásukat. Ilyenkor minden egyszerűbbnek és szebbnek tűnik, a Nap a távolban a horizonton piroslik, megfestve a Balatont és tihanyi apátság tornyait.Közben lágy kakófonikus zene szól a háttérben,hiszen majd minden boros standhoz más muzsika dukál. A Balatonon lágyan ringanak a vitorlások, hattyúk és kacsák ringatóznak a vízén, és én úgy érzem haza értem , otthon vagyok, itt nem bánt a nyüzsgés, a tömeg, hiszen ezek az emberek azért jöttek ide, hogy élvezzék az életet és a gasztronómia szerves részét képező nedűt,mely oly sokféle lehet, a bort.Mire egy-egy eszme futattás végére érünk már besötétedik és a csillagok mellett a túlpart fényei is sziporkázóan ragyognak az ezüst híddal keretezett víztükrön. Minden békés,derűs élettel teli és vidám. Manapság már többféle pálinka is képviselteti magát ezen jeles napokon,ezeknek megítélésébe nem fognék bele, mert nőként inkább a lágyabb borokat kedvelem,egy jó Cserszegi fűszerest, Muskotályt, Ottonel Muskotályt, Irsait ,valamint az elmaradhatatlan Cuvé-ket a fehér borok közül, a Merlot, vagy Medina, Kadarka, Kékfrankos Zweigelt a vörös borok közül a kedvenceim. De én csak egy gyenge nő vagyok, akinek nincs borkultúrája, hiszen nem mindig a száraz borok felé hajlok. De egyre esküszöm és ez a vulkanikus talajon nevelt tőkékből származó borok összessége, ízükben,zamatukban és textúrájukban számomra verhetetlenek.Nemcsak a kóstolni szoktam őket, hanem szívesen készítek velük étkeket is. Remélem a borászok most nem ingatják rosszallóan a fejüket, hiszen egy pompás étek megkoronázása lehet egy kellemes bor,amely megfelelő boquet-t adhat az ételnek,habár ezt inkább csak borokra mondják,de én szabadon ideköltöttem az ételekhez is.
Nem fogok borászati érvelésekbe kezdeni és borokat méltatni,vagy leszólni, fentebb csak az általam kedvelt fajtákat írtam le, az én célom annak az önfeledt és nyugodt, mégis nyüzsgő és boldog forgatagnak a bemutatása, amely ilyenkor Füredre jellemző. A mostani bor forgatagán is részt vettem Gáborral és tacsinkkal. Egy újabb élmény csokorral gazdagodtam, öröm volt ismét a részesévé válni. Jövőre újra megmerítkezünk a hangulatában és kényeztetjük ízérzékünket boraival,étkeivel látásunkat a csodás környezettel, ötletes elrendezésekkel. Jó érzés látni és tudni,hogy súlyos több ezres beugró nélkül is lehet borbemutatót tartani, valamint az ember saját döntése,hogy mennyit költ élelemre. Amikor egy újabb stresszes napba csöppenek: szorító határidők, főnök haragvó tekintete, nem indul az autó, örülten ralizó hülyék a város útjain, egy kicsit visszatérek Füredre képzeletben, megpróbálom megfogni az akkori hangulatot,elkapni egy emlékfoszlányban elhangzott poént,nevetést,akkor érzett ízeket, illatokat és fényeket és máris jobb kedvem kerekedik. Tisztában vagyok vele,hogy mai rohanó világunk sok problémánk akad, sok gondunk van, itt a válság is a nyakunkon negyedik éve. De néha jó kikapcsolni és visszagondolni egy jó pillanatra, nekem ez Balatonfüred a maga csendes és mégis sokszor nyüzsgő, önálló lényként élő és lélegző módján. Az öröm és jókedv illékony útitársa életünknek,ezért ezen jeles pillanatokat meg kell ragadni, el kell raktározni, hogy legyen miből erőt meríteni rosszabb percekben is.
Ezen recept-mentes írásommal szeretnék mindenkit arra biztatni,hogy tegye meg minél többször a jó emlékek elraktározását és felidézését, hogy minden napot szépnek élhessen meg.
Kívánok mindenkinek további szép napot ,finom ételeket, jó borokat és derűs pillanatokat az életben! :)
Nessa
